Ötvenharmadik nap, National Portrait Gallery

Felnőtt belépőjegy: Ingyenes

Értékelés: 7/10

Ajánlott: A festészet trendjei iránt érdeklődőknek - a kezelehtő mennyiségű festmény miatt jobban átlátható, ahogy a stílusok változtak a századok során.

Magam is meglepődtem, hogy sokezer festmény után volt erőm elmenni egy olyan múzeumba, ahol kizárólag csak mázolmányokkal fogok találkozni, ráadásul nem is különösebben változatosakkal, hanem csak és kizárólag portrékkal.

Ehhez képest elég kellemesen csalódtam - mondjuk ehhez kellett az is, hogy a tárlat végén, a földszinten kezdtem a nézelődést, ahol a kortárs anyag található, így a múzeum legjobb, legérdekesebb anyagaival találkoztam először. Az egyik kép, amin ledöbbentem, egy kb 2x3 m-es portré volt, elképesztő részletességgel megfestve. A férfi minden egyes borostája külön látszódott, sőt még a pórusok is tökéletesen kivehetők voltak.

Ugyanitt volt megtalálható a minden évben megrendezett Portré díj döntőseinek mezőnye is, ahol megtekinthettem, hogy mik a legfrissebb trendek a kortárs portréfestészetben. Meglepődtem, pedig lehet, hogy nem kellett volna: aránylag sok alkotó fotórészletességű munkákkal próbálta meghódítani a bírák szívét, azaz olyan képeket festett, amelyekről csak nagyon közelről lehet eldönteni, hogy fotó vagy festmény-e. A zsűrinek ez a módszer részben be is jött, ha megnézitek itt a győzteseket, láthatjátok, hogy az 5 díjazott képből legalább 2 egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik. Úgy látszik, hogy ma már nem a festészet van elsősorban hatással a fotóművészetre, hanem fordítva - amit én kicsit sajnálok.

Az épület felsőbb szintjein a 16-17-18-19., valamint a 20. század első felének alkotásai láthatók.

Mivel a múzeumban sajnos nem lehetett fotózni, ezért illusztrációkat sem tudok mutatni nektek.