Felnőtt belépőjegy: Ingyenes
Értékelés: 9/10
Ajánlott: Azoknak, akik szeretnének egy picit többet megtudni arról a városról, amiben császkálnak
A Museum of London kiállítóterének egy jelentős része szól az 1666-os Nagy Tűzvészről, amikor a "City" 4/5-e, azaz a teljes város kb. 1/3-a leégett.
A 17. század közepe nem volt túl jó időszak az angolok számára. Kitört a polgárháború, a királyhűek és a parlamentiek összecsapásaiban sokszor családtagoknak kellett egymással harcolniuk, a király halála után Cromwell uralma sem okozott sok boldogságot az embereknek, 1665-ben ráadásul még utoljára visszatért a pestis, hogy magával vigye a város lakosságának mintegy egyharmadát.
De itt még nem volt vége. Eljött ugyanis 1666. szeptember 2-ának hajnala, amikor a City közepén található egyik pékségben tűz gyulladt ki. Mivel a szél nagyon erős volt, a tűz pillanatok alatt terjedni kezdett. Mivel akkor szervezett központi tűzoltóság még nem létezett - az egyes parókiáknak voltak ilyen csapataik -, a polgármester pedig inkább elmenekült a városból, a legfontosabb kezdeti órákban nem történtek meg a szükséges intézkedések a lángok megállítására. Aztán már hiába oltottak, a meglévő felszerelés hatástalannak bizonyult ilyen erős tűz ellen.
Korabeli tűzoltófecskendő - klasszikus fecskendő, bele kell dugni a végét a vödörbe, ketten fogják, egy kiszippantja a vizet, aztán pedig a tűzre spricceli...
Egyes arisztokraták próbálták a házak lerombolásával megakadályozni ugyan a lángtenger terjedését, mégsem tudták teljesen körülzárni azt. Ráadásul a városban szép számmal voltak olyanok is, akik nem a katasztrófa megállításával, hanem inkább a kihasználásával volt elfoglalva: a kordésok pl. a szokásos ár ötszázszorosát kérték a menekülőktől. Elképzelem, amint menekülni akarok Budapestről, és a taxis a ferihegyi fuvarért 5000 Ft helyett 2,5 milliót kér...:) Persze olyanok is akadtak, akik rögtön elkezdték keresni a felelősöket. Nagyon egyszerű módszert alkalmaztak: ezt biztos, hogy csak külföldi tehette, ezért mindenkit, aki nem tökéletesen beszélt angolul, agyonvertek.
A tűz végül a szél elcsendesedése után, négy nappal később, szeptember 5-én aludt ki. Csodával határos módon tíznél kevesebb áldozat lelte halálát a hozzávetőleg 13 200 elpusztult ház üszkös romjai alatt - mondjuk elképzelhető, hogy ebben az előző évi pestisjárvány is szerepet játszott, hisz megszüntette a lakásokban a zsúfoltságot...
Több terv is született a város újjáépítésére, azonban ezek közül - pénz hiányában - végül egyik sem valósult meg. Nem terv alapján, hanem ad hoc módon épült újjá a város. A teljes regeneráció egyébként közel 50 évig tartott, hisz ekkor még nem léteztek lakásbiztosítók, így az embereknek maguknak kellett állniuk a költségeket. Egyébként mit gondoltok, először mely épületek kezdtek újra üzemelni? Hát persze, hogy a kocsmák:)
Korabeli tervek a város újjáépítésére. A legalsóban kis lakóblokkokra osztották volna a várost, mindegyik közepén egy-egy templommal.
Ugyan a tűz előtt még nem voltak biztosítók, de az üzleti lehetőséget felismerve mondanom sem kell, hogy ezekután többen is ilyen intézmények alapításába fogtak. Mivel a biztosítók felállították a saját kis tűzoltó brigádjaikat, így további két évszázadig nem is jött létre állami szintű tűzoltó szolgálat.
A tűz után vizsgálatot indítottak a felelősség megállapítására. Ekkoriban a következő verziók keringtek a nép köreiben a tűz okozójáról:
- Thomas Farriner, a pék gondatlansága
- A londoniak bűnei okozták a tüzet, ami Isten büntetése
- Az Angliával hadban álló franciák vagy hollandok a bűnösök
- A katolikusok gyújtogattak (a londoniak túlnyomó többsége protestáns volt)
- Robert Hubert, egy francia okozta a tüzet (róla csak felakasztása után derült ki, hogy a tűz kitürése után érkezett csak a városba)
- Véletlen baleset volt - a királyi vizsgálóbizottság végül ezt a verziót fogadta el: "the hand of God upon us, a great wind and the season being so very dry"
Canary Wharf és Tower Bridge
London Bridge, a háttérben a Szent Pál katedrálissal
Bejegyzések
