Mínusz háromszázharmicegyedik nap, Balaton-kör

Kora délután van, hétágra süt a nap, én meg majd lerohadok a bicikliről. Balatonakarattya felé járok, túl vagyok már az egynaposra tervezett Balaton-kerülés felén, csak sajnos erőmnek jóval több mint a felét elfogyasztottam már. KisNyúl közben szintén a Balaton-part közelében, de valahol Szántód felé teker, akkor még aránylag jó erőben.

Hogy miért voltunk ugyanabban az időben oly közel, s mégis oly távol egymástól? Nagyon egyszerű: úgy gondoltuk, hogy én is jobban járok, ha nyugodtan mehetek a saját tempómban, nem hátráltat senki, és ő is, ha nem liheg valaki folyton a sarkában, azt sugallva kimondva vagy kimondatlanul, hogy GYORSABBAN-GYORSABBAN-GYORSABBAN!!! Így ábrahámhegyi főhadiszállásunkról ő balra, én pedig jobbra indultam el Balatont kerülni.

Ennek volt köszönhető az, hogy amikor megállásra késztetve megcsörrent a telefonom, senki sem hallotta ékesszóló káromkodásaimat. Amikor megláttam, hogy az Mmd-ből keresnek, még dühösebb lettem - "Miért nem hagynak élni?!?" Legnagyobb meglepetésemre azonban nem az akkor még igencsak kezdő Nelli, hanem Chris, az egyik nagyfőnök szólt bele a telefonba. Rögtön tudtam, hogy ez csak egy dolgot jelenthet: az Mmd-ösztöndíjjal kapcsolatban van híre a számomra.

És azzal is tisztában kellett volna lennem, hogy mit fog mondani. KisNyúl, a boszorkány már hónapokkal korábban megjósolta nekem: "Dani, ha megpályázod, meg is fogod nyerni ezt az ösztöndíjat, érzem!" Akkor még nem hittem neki, pedig egyszer már bizonyított. Egy a Moulin Rouge-ban tartott mármegnemmondommilyencég rendezvényén a tombolát is megbűvölte, így én lettem a szerencsés nyertese egy...húszezer forint értékű szappannak!

Chris - mivel tudta, hogy szabin vagyok - szokásával ellentétben megkímélt soha véget nem erő angolszász körmondataitól és rögtön a közepébe vágott: "Gratulálok Dani, te nyerted 2008-ban az Mmd ösztöndíját!"

A túrából ekkor ugyan még több mint száz kilométer és rengeteg szenvedés hátra volt, innentől kezdve azonban úgy éreztem, hogy már nemcsak a célban rám váró Mimos-féle palacsintáért hajtok, hanem valami más, valami fontosabb is lelkesít belülről...