Amikor múlt szombaton jelentkeztem, hogy részt vehessek a gázai gyerekek megmentésére rendezett futáson, azt hittem, hogy most majd valami igazán nagyszabású esemény szemtanúja lehetek. A képzeletemben már megjelent a szemeim előtt, ahogy az óriási Mile End stadionban az üdvrivalgó tömeg elé lépek, majd pár pillanatig a világ figyelmének középpontjában leszek. Ha nem is 15 perc, de 15 másodperc hírnév, igen!
Mint ahogy ez máskor is előfordult már, a valóság és az álmodozás között nagy volt a szakadék - sajnos a szokottnál is nagyobb. A világraszóló rekordkísérlet ugyanis leginkább egy 15. kerületi sportnapra emlékeztetett, mind a résztvevők létszámát, mint a szervezettséget, mind a "stadion" minőségét véve figyelembe...
A bejáratnál álló szervezők mindegyike egymásnak teljesen ellentmondó utasításokat adott, inkább csak saját magamnak köszönhetem, hogy végül eljutottam a nekem kijelölt starthelyre. A "verseny" egyébként úgy zajlott, hogy egy 400m-es körpálya egyik egyenesének egy sávját lezárták, ott rohangált oda-vissza mindig másik futó. Azaz két rajthely volt, de érdekes módon az egyiknél - pont az enyémnél - kb. ötször akkora sor állt, mint a másiknál, ezért az egyensúly visszaállítása érdekében - és hogy ne kelljen még két és félórát sorban állnom - átszivárogtam a szemben levő területre.
Mivel még így is elég sok időm volt a futásig, elkészítettem a bejegyzés alján található képeket. Mire sorrakerültem, a világhírt illetően már nem voltak illúzióim, abban azonban őszintén reménykedtem, hogy legalább egy jó kis sprintet kipréselhetek magamból. Azonban ez a reményem is gyorsan elszállt, ugyanis a szervezők nem szóltak, hogy mivel túl kevés futó van és még 4 óra hosszat, éjfélig el kell húzni a futkosást, ezért mindenki csak csigalassúsággal kocoghat...
És mi a tanulság? Lehet, hogy az arabok nagyon lelkesek, de hogy szervezőkészségben még fényévekkel járnak a Moszad mögött, az tuti!
A kisasszonynak ügyesen sikerült felöltöznie, a hupikák pántja a 100m végére már a derekánál volt....
Látjátok a feje bal oldalánál azt a világos aurát? Biztos épp összegyűjtötte a Kí-energiát...
Nem szeretnék ízetlen tréfákat elsütni, de tekintete alapján belőle jó öngyilkos merénylő válhatna...
Ezek a feka csajok úgy látszik szeretik, ha fotózzák őket - de én persze csak a KisNyulat szeretem!
A fejkendő ideális futáshoz, legalább nem zavar a lobogó hajad
A török büfés busza
Ekkor még lehetett száguldani...
...de a végén már ez a tempó is gyors volt.
Bejegyzések
A hupikékről csinálhattál volna képet a célbaérkezés pillanatában is. Nem inkognitóban vagyok, csak a Tomi letölt.
VálaszTörlésSajnos nem lettem világhírű apuka.Semmi baj.Türelem, empátia, soha nem adom fel.Ha a bejegyzéseidet jól értelmezem, most naplopó apuka vagyok.
VálaszTörlésEszemben sem volt, így is a családi békét kockáztattam:)
VálaszTörlésElég rövid pórázon vagy.
VálaszTörlés