Ebben a múzeumban nem is a szokásos kiállítási anyag volt a legérdekesebb - bár az is nagyon jó, a következő bejegyzés erről fog szólni - hanem egy kb. 1x3 méteres rész, amit a 2005-ös londoni terrortámadás (felrobbantottak 3 metrókocsit és 1 emeletes buszt) áldozatainak szenteltek.
Amint látjátok, nem csináltak nagy felhajtást: 3 kinagyított fotó, egy kis szöveg...és egy könyv. De milyen könyv? Olyan, amelynek a végiglapozása közben egy-egy pillanatra majdnem elpityeredik az ember. Ez a könyv ugyanis az 52 áldozat életrajza. Mindenkiről fotók, történetek, barátok és kollégák sztorijai szerepelnek oldalakon át, ezzel hozva nagyon közel hozzád a tragédia valódi mélységét.
Lemészároltak háromezer embert Afrikában! - hallod a Híradóban vagy olvasod az Indexen. Hát ez szörnyű, gondolod elsőre, de második gondolatod már tuti, hogy a vacsorával vagy az esti filmmel foglalkozik - villámgyorsan átlépsz a híren, mintha mi sem történt volna.
De itt nem tudsz. Látod, hogy szerencsére ugyan egy gyerek sem volt a bombák áldozatai között, de a túlnyomó többségük 23-30 év közötti fiatal, akiknek még annyi dolguk lett volna az életben...És amikor egy olyan történetre figyelsz fel, ami arról szól, hogy a tehetséges 23 éves vidéki srácot a munkahelye felküldi egy fővárosi projektre, ami élete nagy lehetősége, este a szüleivel tervezik meg, hogyan utazik majd Londonig és azon belül, és aztán...akkor nem tudsz többé semleges maradni.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése