Sünike Londonban: július 2009

2009. július 31., péntek

Kilencvenkettedik nap, Saatchi Gallery

Felnőtt belépőjegy: ingyenes

Értékelés: 8/10

Ajánlott: a kortárs képzőművészetek iránt érdeklődőknek

Az 1985-ben megnyílt Saatchi Gallery számos jelentős kiállításnak adott már otthont. Mivel a kiállított anyagok folyamatosan változnak, látogatása rendszeresen ajánlott, hiszen többnyire nagyon inspiráló alkotásokat sikerül összegyűjteniük. Legutóbb például a Saatchi-Google közös fotópályázatának nyertes képeit is itt állították ki - amit egy magyar fiatalember, Halász Dániel készített.

Az alábbi képek június közepén készültek, amikor Tct-vel meglátogattuk az intézményt.

Mit is akar ez jelenteni?

Többszörösen hasadt személyiség, vigyázzatok vele!

A motoros tolószékek maguktól járnak körbe-körbe, csak időnként kell a kisasszonynak közbevaatkoznia

Nemtom' mi ez, de jól néz ki!

Khmm, a nemi betegség legjobb szimbolista ábrázolása szerintem

Almalak

A festészet és a Forma-1 találkozása

Nagyítsátok ki a képet, fél percen át meredten nézzétek a közepét, majd csukjátok be a szemeteket és fordítsátok felfelé a fejeteket - mit láttok?

Szexus

A legagyzsibbasztóbb műalkotás, amivel valaha találkoztam. Az összenyomott alakok egy bizonyos szög alatt tökéletes arányokat vesznek fel, de ha nem abból a szögből nézed, amiből kellene, akkor az agyad aatomatikusan korrigálni próbálja a látványt. Sehogysem jön össze neki, mégis próbálkozik, olyan érzés, mintha lendkerekes autóval próbálnád megmászni a Csomolungmát...

Igen, én feszítek ott középen, milyen daliás vagyok ezekhez a törpékhez képest...

Kilencvenegyedik nap, Napi tanulság

Annyi eszem van, mint egy palacsintának!

"Jamgyökér lisztjéből palacsintát soha ne süssetek!"

Ezt az intelmet sajnos sem a tízparancsolatban, sem pedig az interneten nem találtam meg, így én belefogtam abba, amibe nem kellett volna. Már a kezdet kezdetén gyanús volt a dolog: valami furcsa szaga volt a jamgyökér miatt a lisztnek, emellett a színe is elég barnás volt. Engem rasszizmussal senki se vádoljon, gondoltam magamban, így nem hátráltam meg a kitűzött cél elől: csakazértis palacsintát sütök az este! A vájlingba öntve újabb furcsaságot tapasztaltam: az azonos tömegű fehér finomliszthez képest kb. kétszer akkora volt a térfogata. Nem probléma, legfeljebb egész htétvégén palacsintát eszek! Hozzákeverve a cukrot, tojást, tejet és a vizet még egy furcsaságot tapasztaltam: nyoma sem volt csomósodásnak, ellenkezőleg, szinte magától állt össze valami sárszerű masszává. Nem baj, legalább kevesebb dolgom van vele! Fél órával később, az első sütésnél már nem örültem ennek az engedelmes masszának - olyan lelkesen ragadt a teflonos sütő aljához, hogy alig tudtam kiimádkozni belőle. Végül némi hekkelgetéssel sikerült a valódi palacsintára szinte minden tekintetben emlékeztető teremtményt alkotnom, csupáncsak egy dolog hibádzott: igen kitaláltátok az íz....

"Ezért imígyen mondom most tinéktek, akik jamgyökér liszjáből palacsintát még nem sütöttetek , ilyet tenni ne is merészeljetek!""

2009. július 30., csütörtök

Kilencvenegyedik nap, Szent Pál katedrális

A Szent Pál katedrális

Felnőtt belépőjegy: 11 font

Értékelés: 9/10 rossz, 10/10 jó időben

Ajánlott: Mindenkinek, aki nem allergiás a szent helyekre

A Szent Pál katedrális az ország egyik legnagyobb anglikán temploma. Helyén állítólag már a Kr. u. 604 óta állt valamilyen templom, de ezek tűzvészek és hasonló események miatt gyakran cserélődtek. A ma is jól ismert - időrendben az ötödik - épületet a XVII. század második felében, az 1666-os Nagy Tűzvész után kezdték el építeni, de csak 1708-ra fejezték be. A terv Christopher Wren munkája, aki korának leghíresebb építésze volt.

Kilátás az óratoronyra

A templom számos brit híresség végső nyughelye egyben. Közéjük tartozik Wellington hercege, Napóleon legyőzője, Nelson admirális, aki a diadalmas trafalgari ütközetben lelte halálát, vagy Churchill, akit remélhetőleg senkinek sem kell bemutatnom.

Felfelé tekintve

Az épületben - állítólag az imádkozók nyugalmának megőrzése miatt - nem lehet fotózni, ami biztos jó hatással van a képeslap-eladásokra. Angliában eddig megtagadtam magyar mivoltomat, és próbáltam mindenütt rendes szabálykövető életmódot folytatni - itt azonban ez sajnos lehetetlen volt, olyan látvány tárult a szemem elé. Ezek közül a legcsodálatosabbat, a kupola belső árkádjáról nyíló kilátást sajnos nem sikerült megörökítenem, az ott őröket nem lehetett kicselezni, mint lent...

A kupola a főhajóból nézve

A katedrális másik nagy dobása a kupola külső kilátója: szinte a legtetejére fel lehet menni, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. Igaz nem olyan magas (108m), mint a London Eye, a Tower42-hez képest pedig szinte eltörpül, számomra mégis kihagyhatatlan élményt jelentett. Remélem, hogy a képeimet látva megértitek miért...

Szent Pál és a geometria

Kilátás a Temze nyugati részére

A kupola az oldalhajóból

Aki megmondja, hogy hány torony látható a képen, annak adok egy jamgyökér lisztjéből sütött palacsintát!

A kupola mennyezete és a földszint - igen, azok ott székek, bennük pedig emberek üldögélnek...

A Millenium Bridge és a Tate Modern

A modern kor gyűrűjében

Kilátás a katedrális tövében levő kávézóra

Millenium Bridge

A főhajó

Kilátás nyugatra

A Millenium Bridge-től a katedrálisig

Egy tér a közelben

A Barbican tornyai

Szemtől szemben

Katedrális az éjszakában

2009. július 29., szerda

Kilencvenedik nap, Balra tarts!

Tegnap este vettem észre magamon, hogy most már abszolút nem kell odafigyelnem arra, hogy a járdáról lelépve merre kell fordítanom a fejem. Ez tök jó hír lenne, ha nem most vasárnap repülnék vissza a jobbra tarts világába...

Kilencvenedik nap, Wanted!

Ugyan nem egészen ilyen, vadnyugati formátumú, de mégis gyakorlatilag egy körözési plakáttal találkoztam a minap a Bank állomáson.

Kíváncsi lennék, hogy vajon az ilyen jellegű módszerek mennyire bizonyulnak hatékonynak a bűnüldözésben. Ti szeretnétek, ha Budapesten az aluljárók tele lennének ragasztva mondjuk tolvajok és betörők körözési fotóival? Jó kis fotókiállítás lehetne összehozni belőle, az tuti!

Nyolcvankilencedik nap, Vacsora Rubynál

Ma este Rubyéknál vacsoráztam, Aya, Ruby japán felesége volt a szakács. Mivel udvarias gyerek vagyok, vittem virágot is, így nyugodtabb szívvel zabáltam tele magam a sok finomsággal. Aya ugyan már 10 éve Londonban él, de szerencsére még mindig nem szokott rá a mikrohullámú főzéstechnikára, így a sok előrecsomagolt szar után végre valami normális kaját ehettem.

A levesekért ugyan nem különösebben vagyok oda - mondjuk egy Mimos-féle krumplis gombalevesre már nagyon vágyom -, de a miszólevest derekasan legyűrtem. Ez valami drappos színű átlátszatlan, erősen sós folyadék, amibe jó sok zöldséget fojtanak bele. Végülis emberi fogyasztásra alkalmas...

A vacsi többi része azonban vitán felül isteni volt! Ettünk egyrészt egyfajta japán tojásos omlettet vmi barna szósszal, vékony csíkokra szeletelt rántott disznót - "speciális japán étel, Danny, ettél már ilyet?", kaptam a kérdést, amire váálaszul csak elmosolyodtam - másik féle barna szósszal, valamint egyfajta nudlit, amibe valami ehető anyag volt csomagolva - hogy darált hús vagy zöldségpüré, azt meg nem mondom, mindenesetre isteni volt, és ezt is az első barna szószba kellett mártogatni! Az egészt még egy brokkolis spárgasaláta kísérte, ami bármennyire is rosszul hangzik, nagyon jó volt, úgyhogy én vígan falatoztam még akkor is, amikor Rubyék már rég abbahagyták a zabálást.

Desszertként gyümölcsöket fogyasztottunk, amire meringue-t tört Aya. Ez a furcsanevű valami asszem egész egyszerűen felvert tojáshab megszárítva, mindenesetre gyümölcsökkel együtt határozottan nem rossz.

Vacsi után Wii-ztünk egyet - nem tudna valaki kölcsönadni egyet egy hétvégére, szeretném kipróbálni, hogy egy 55 cm-es tévén mennyire élvezhető - majd pedig távozáskor kezembe nyomtak egy adagot a vacsora maradékaiból - úgy látszik feltűnt nekik, hogy ízlett a japán konyha:)

2009. július 28., kedd

Nyolcvankilencedik nap, R3nt0n sötét titka

Tudjátok, hogy a R3nt0n kódnéven közismert Straub Ádám, a Techbázis vitéz szerkesztője miért olyan fáradt hétfő reggelente? Miért iszik annyi kávét, miért olyan álmos, miért van annyi dolga a lektornak a cikkeivel? Azt gondoltátok, hogy biztos éjszakába nyúlóan internetezik, játszik vagy egyszerűen csak tévézik alvás helyett?

Hát nem!!! Egészen mással tölti a hétvégéit, szombaton lelepleztem... De beszéljenek helyettem inkább a képek!

Itt még semmit sem sejtettem...

...azonban hirtelen zavarni kezdett valami, csak még azt nem tudtam, hogy mi...

...egyre erősebben motoszkált bennem, hogy valami nem stimmel...

...és akkor észrevettem a sárga eredménykijelzőn a feliratot - de hisz ez r3nt0n!!!

Lehet, hogy kiszúrt a lelátón ülő tömegből? Hisz az arcát eddig nem mutatta!

De nem, csak most vett észre, és nini, valóban ő az!!!

(A kép kattintásra megnő)

Nyolcvannyolcadik nap, Természettudományi Múzeum

A Természettudományi Múzeum kertje

Felnőtt belépőjegy: Ingyenes

Értékelés: 10/10

Ajánlott: Az élővilág, a geológia és a természeti jelenségek iránt érdeklődőknek

A Természettudományi Múzeum rengeteg csodát kínál az arra nyitottaknak. Az itthon is jól ismert kitömött állatokon kívül dinoszauruszokkal, drágakövekkel, geológiával, a vulkánokat, az emberi agyat vagy épp a rovarokat bemutató tárlattal és még ezernyi más ínyencséggel várja a látogatókat. A földrengésről szóló részben még egy kone-i kisközért mását is felépítették rázópaddal együtt, hogy az emberek érezzék, milyen amikor mozog alattuk a föld. A hangulat fokozása végett természetesen folyamatosan megy a képernyőkön az az 1991-es biztonsági kamera felvétel, ami alapján rekonstruálták a boltot...

Ezen kívül itt még a szokottnál is több interaktív játék fogadja a látogatókat, amelyek a legkisebbektől a felnőttekig mindenkit képesek elszórakoztatni. Látszik, hogy komolyan veszik, hogy a tudományt egészen kis korban kell megszerettetni, így nem véletlen az sem, hogy a kertben hatalmas, játékosan tudományos játszótér várja a gyerekeket.