Hetvennyolcadik nap, London Transport Museum

A múzeum főterme

Felnőtt belépőjegy: 10 font (2 font adományt is tartalmaz az ár)

Értékelés: 7/10

Ajánlott: Autóbusz- és metróbuziknak, valamint mindenki másnak, aki egy picit többet szeretne tudni arról, hogy itt miért működik az, ami nálunk kevésbé

A London Transport Museum - meglepő módon - London tömegközlekedését mutatja be az érdeklődőknek a 18. század végétől napjainkig.

1829-ben indult útjára London első omnibusza. A név onnan ered, hogy bárki igénybe vehette a szolgáltatást, akinek volt rá pénze (omnibus=mindenkinek). Kezdetben csak ez az egy, meglehetősen korlátozott befogadóképességű kocsi járt az egész vonalon, de mivel a szolgáltatás gyorsan népszerűvé vált, ezért hamarosan bővült a kínálat. A buszok számozását azonban még jó darabig nem vezették be, ehelyett a kocsik színével jelezték az útvonalat.

Az első omnibusz

A későbbiekben természetesen egyre modernebb járműveket állítottak csatasorba, mindenesetre az emeletes felépítményhez már az egészen korai időktől kezdve ragaszkodtak.

Taxi, emeletes busz és villamos Londonban a huszadik század első feléből

Buszok későbbről - a középen látható Routemastert 1958-ban kezdték gyártani, és pl. a 9-es busz vonalán még mindig használatban van

Az 1840-es években hatalmas vasútépítési lát vette kezdetét az országban, villámsebességgel épült ki a hálózat. Az építkezés során sokak igényét figyelembe vették, de a tervezett vonalak helyén levő házakban lakó mintegy 100 ezer emberét biztosan nem: ugyanis az ő házaikat, természetesen jellemzően a legszegényebbekét, kárpótlás nélkül rombolták le.

A vasúttársaságok vezetői megalomániájuknak köszönhetően más furcsaságokra is hajlamosak voltak. Mikor rádöbbentek, hogy az Eiffel-torony tulajdonképpen egész jól néz ki Párizs közepén, kitalálták, hogy Londonban, a Wembley Park-ban is építenek egy ugyanilyet, természetesen egy picit nagyobb méretben, irigykedjenek csak azok a békacombzabáló franciák! A beruházás végül a finanszírozás nehézségei miatt nem valósult meg.

Eiffel-torony Londonban

A világszínvonalú metróhálózatot szintén a 19. század közepén kezdték kiépíteni, az első vonal 1862-ban nyílt meg. A következő évtizedekben sem tétlenkedtek, az 1910-es évekig összedobták a mai vonalak mintegy felét. Az ezt követő fél évszázad azonban mind katonailag, mind gazdaságilag lényegesen válságosabbra sikeredett az előre tervezettnél, ezért új vonal megépítésébe a hatvanas évekig nem is fogtak. Az angolok szabályszeretete a metróban is érezhető. Az alábbi plakát szövege a legalsó két kérdés-választ kivéve teljes egészében a jól ismert szabályokra épül.

Plakát

A második világháborúban óvóhelyeket építettek ki a metróban a lakosság számára. Ezekbe az önkormányzattól kapott állandó, vagy pedig légiriadó esetén a "jegyirodától" szerzett ideiglenes jeggyel lehetett bejutni, gondolom azért, hogy kémek ne férkőzhessenek be közéjük. Az óvóhelyek délután fél 7-től reggel negyed 7-ig üzemeltek, reggel 7-re mindenkinek el kellett hagynia az állomások területét.

A metróhálózatot, mint annyi minden mást errefelé, jelenleg is épp továbbfejlesztik, hogy 30%-kal nagyobb maximális kapacitással álljon a lakosok, és a 2012-ben az olimpia miatt várhatóan a szokottnál is nagyobb tömegekben érkező turistahordák rendelkezésére.

A metróhálózat fejlődése 1862 óta

Ma már egyébként olyan korszerű metrókocsik vannak forgalomban, hogy még Ambrus is el tudja vezetni őket.

Szimulátor vagy valóság?

A folyamatos fejlesztésre egyébként nagy szükség van, az alábbi képen látható, hogy 100 év alatt mekkorát nőtt a város területe.

Mivel a város sokszor így is igen zsúfolt, a lakosság növekedése szerencsére nem volt ilyen dinamikus, 4,5 millióról kb. 7,1 millióra duzzadt