Hetvenötödik nap, Mit tanulhatnánk az angol újságoktól?

Londonban három ingyenes napilap közül válogathat az utazó. A Metro reggel, míg a London Paper és a szintén a Metro tulajdonában levő London Lite délután jelenik meg, így szerencsére az oda- és a visszaúton sem kell elvonási tünetektől tartaniuk a hozzám hasonlóan betűfüggőségben szenvedőknek.

Mivel az utóbbi időben elég sokat olvasgattam az újságokat, úgy gondoltam, hogy megérné alaposabban is megnézni őket - miben jobbak, ötletesebbek vagy színvonalasabbak, mint a hazai újságok, miket lenne érdemes eltanulni tőlük?

Az elemzéshez mindhárom lap tegnapi, azaz július 14-i számát használtam. A naponta változó mellékletek miatt persze elképzelhető, hogy lemaradok valamiről, de ezt a kockázatot bátran vállalom.

A, Metro

Az otthon is jól ismert lap nem zöld, hanem kék színárnyalatban jelenik meg 44 oldalon. Számomra szokatlan módon a címlapot követő oldal egyfajta bevezető, tartalomjegyzék, amelynek nagy részét a kiemelt fontosságú időjérésjelentés foglalja el.

A harmadik oldalon általában egy sokak számára érdekes, ám sok eseten megkérdőjelezhető hírértékű sztorival köszöntik az olvasókat - ma épp egy tüskenélküli sün történetével ismerkedhettünk meg.

A lap több olyan témát is tárgyal, amelyek a hazai napilapoknál - legalábbis ilyen terjedelemben - nem megszokottak: van benne két oldalnyi főzőmelléklet, két oldal celebhírek, valamint négy oldalnyi kulturális ajánló - könyvek, színdarabok, filmek, kiállítások.

A sportrovat is igen fajsúlyos, hét oldalt foglal el, ebből tegnap ráadásul mindössze kettő volt a kriketté - volt olyan nap, amikor hat oldalon keresztül tárgyalták az Anglia-Ausztrália meccs várható fejleményeit.

A kedvenc részem azonban az olvasói leveleké. A Metro nem csak sima leveleknek, hanem smseknek is teret enged, sőt napról napra változó témában kutatja is olvasói véleményét. Az olvasói oldal az a hely, ahol egy kis megnyugvásra lelek: nem csak Magyarországon van ennyi hülye, Angliát sem kell félteni...

B, London Lite

A Metro-nál lényegesen bulvárosabb stílusú címlap után a testvérlaphoz hasonló lapszerkezetbe botlunk bele. A versenytársakhoz hasonlóan itt is kis súlyt kap a külpolitika - úgy látszik, hogy az amerikaiakon és a magyarokon kívül a briteket sem nagyon érdekli a téma. Van viszont Boy's Zone - nem, nem homokoldal, csak olyan Men's Health szintű marhaságok -, két oldalas szerelmi melléklet - jó randihelyek, történetek, stb. -, valamint szintén két oldalnyi rejtvény és képrejtvény. Az egyéb, Metroban már felsorolt rovatok a főzés, és nagy bánatomra az olvasói levelek kivételével itt is megtalálhatók.

A némileg színtelennek tűnő lap legnagyobb előnye, hogy a kapcsoknak köszönhetően olvasás közben nem esik szét - ezt a fícsört azonban a piac másik két szereplője is tudja.

C, London Paper

Kezdem mindjárt a szerintem legjobb fejlesztéssel: az első oldalt az - időjárás-jelentésen kívül persze - teljes egészében a képek uralják, ez a "24 hrs in pictures" rovat.

A következő néhány oldal nem tér el a versenytársaktól, legfeljebb a "greenlondon" rovat tűnik érdekesebbnek a többinél, mondjuk nem egészen értem, hogy miért ide került a fejhallgatók összehasonlító tesztje...

Az angolok annak ellenére, hogy milyen színvonalú nemzeti kajáik vannak (a pork pie-t soha, semmilyen körülmények között ne kóstóljátok meg!!!), úgy látszik, hogy mégis nagyon szeretik a hasukat, ugyanis itt is két oldalon keresztül olvashatunk borokról, barbacue-tippekről és éttermekről.

Az elmaradhattalan divat- és celebhírek után végre a kedvenc rovatom, a londontalk következik, ahol az olvasók mindenről elmondhatják a véleményüket. De hogy mégis legyen valami rendszer, az újság általában feldob egy vagy két témát, amik vezető szerepet kaptak az elmúlt napokban. A rovat másik érdekessége, hogy mindig szerepel benne egy publicisztika is, amit mindig egy olvasó ír. Lehet szavazni az írásra, és ha kellően jó pontszámot kap, később visszatérhet a szerző a lapba.

Az ingatlanrovat számomra meglepő dologgal indít: bemutatnak két, eladásra meghirdetett, igen kedvező árú (bagatell 250 ezer font, azaz mindössze 80 millió forint körüli) lakást, amelyekkel az olvasók a lap weboldalán keresztül alaposabban is megismerhetnek.

Az innováció némileg a sportrovatban is folytatódik: egyes híreket a weblapról vett olvasói kommentárokkal dobják fel.

D, Összefoglalás

Mit lenne érdemes tehát átvenniük szerintem a magyar újságoknak az ingyenes londoni lapoktól? Az interaktív, kutatásokat is tartalmazó olvasói rovatot, az erős kulturális ajánlókat, a sok-sok rejtvényt és az interaktivitást. Persze utóbbihoz nem ártana az is, hogy a hazai lapok vállalható színvonalú, magas látogatottságú weboldalakkal büszkélkedhessenek...