Kilencvenegyedik nap, Napi tanulság

Annyi eszem van, mint egy palacsintának!

"Jamgyökér lisztjéből palacsintát soha ne süssetek!"

Ezt az intelmet sajnos sem a tízparancsolatban, sem pedig az interneten nem találtam meg, így én belefogtam abba, amibe nem kellett volna. Már a kezdet kezdetén gyanús volt a dolog: valami furcsa szaga volt a jamgyökér miatt a lisztnek, emellett a színe is elég barnás volt. Engem rasszizmussal senki se vádoljon, gondoltam magamban, így nem hátráltam meg a kitűzött cél elől: csakazértis palacsintát sütök az este! A vájlingba öntve újabb furcsaságot tapasztaltam: az azonos tömegű fehér finomliszthez képest kb. kétszer akkora volt a térfogata. Nem probléma, legfeljebb egész htétvégén palacsintát eszek! Hozzákeverve a cukrot, tojást, tejet és a vizet még egy furcsaságot tapasztaltam: nyoma sem volt csomósodásnak, ellenkezőleg, szinte magától állt össze valami sárszerű masszává. Nem baj, legalább kevesebb dolgom van vele! Fél órával később, az első sütésnél már nem örültem ennek az engedelmes masszának - olyan lelkesen ragadt a teflonos sütő aljához, hogy alig tudtam kiimádkozni belőle. Végül némi hekkelgetéssel sikerült a valódi palacsintára szinte minden tekintetben emlékeztető teremtményt alkotnom, csupáncsak egy dolog hibádzott: igen kitaláltátok az íz....

"Ezért imígyen mondom most tinéktek, akik jamgyökér liszjáből palacsintát még nem sütöttetek , ilyet tenni ne is merészeljetek!""