Második nap, kezdeti lépések

A mai nap a kezdeti lépések megtételéről szólt:

- albérleti szerződés aláírása

- internet beállítása

- környék felfedezése

- kajáldák meglátogatása

- bicaj összeszerelése

- legszükségesebb kozmetikumok beszerzése

- na és persze a Lidl felkeresése - ami sajnos a magyar szokásoktól eltérően fél 9-kor már zárva volt:(

Az internet beállításánál jöttem rá, hogy néha jó a férfi a háznál: a tulajcsaj szépen kicsomagolta a kábelmodemet és a routert, bedugta őket az elektromos hálózatba, majd csodálkozott, hogy a gépek látják a routert, mégsincs net...Nézem a modemet jobbról, nézem a modemet balról, keresem a bekapcsológombot, hogy a jó öreg restartos gyógyítási módszert alkalmazzam, amikor egyszer csak szembe ötlik, hogy a modem hátuljából csak két vezeték áll ki: az internet, ami a falból jön és az elektromosság - nem kéne ezt esetleg összekötni a routerrel? Doboz feltúr, sárga kábel fellel, eszközök összeköt és lőn világháló!

Ma találkoztam a környékkel először napközben. Mit ne mondjak, a hőmérséklettől eltekintve tisztára Afrikában éreztem magam: 20 emberből 11 feka 3 pakisztáni vagy indiai, 4 arab, 2 meg angol (de abból is a baltával faragott arcú)...

Az első chicken burgerem elfogyasztása is maradandó élményt okozott, szerencsére azonban pozitívat: akkora darab rántott csirkemellet passzíroztak bele szerencsétlen zsömlyébe, ami még a Szent Jupát étteremnek is a becsületére vált volna! Nem is csoda, hogy 8 óra után még mindig nem akaródzik vacsoráznom...

Késő délutánig békésen kerülgettem málhám díszét, a biciklis dobozt, 7 órakor azonban eljött az idő: nekiálltam összeszerelni. Ezirányú ismereteimről illúziókat nem táplálva felkészültem a legrosszabbra, így én lepődtem meg a legjobban, hogy elsőre mindent jó helyre tekertam, csavartam, illesztettem és raktam - a bicaj jobban nézett ki, mint újkorában!

Úgy döntöttem, rögtön ki is próbálom, eltekerek vele az otthon is oly szeretett Lidl-ig. Bicajra felpattan,mantra bekapcsol: "Bal oldalon közlekedek, bal oldalon közlekedek, bal oldalon közlekedek!" Ezt percenként tízszer elmondva úgy éreztem elég jó esélyeim vannak az életbenmaradásra. A visszafelé úton elbíztam magam, amikor elszállt nem túl magasan felettem egy repülő, felnéztem az égre. Mire visszaengedtem a fejem, azt láttam, hogy reflexből elkezdtem húzni a kormányt a rendes, jobb oldalra...A hátralevő métereken egy másodpercre sem hagytam már abba a mantra ismételgetését.

Ma este még egy dologra rájöttem: az éltes korú cigányasszonyoknál csak egy hangosabb és elviselhetetlenebb hangon rikácsoló csoport létezik a Földön: a fiatal feka lányoké. Bandába verődve önbizalmuk elképesztő méreteket ölt, hangerejüket pedig a Fradi B-közép bármelyik ultrája megirigyelhetné. Kiejtésüket ugyan nem értettem, de megelőlegezem nekik, hogy szókincsük is tiszteletet ébresztene a Green Monsters köreiben...