Negyvenötödik nap, Eső

Na végre!

Eddig kellett várnom rá, de most már túl vagyok rajta. Elvesztettem a szüzességem! Hogy milyen téren? Eddig még nem áztam szarrá Londonban, az állandó esők fővárosában. Hogy lehet ez? Magam sem tudom...

Mindenesetre ma megtört a jég, illetve megnyíltak az esőfelhők, és Danit nem kímélve zúdult alá az ár...Reggel már csúnya volt az ég, gondolkodtam is rajta, hogy nem kéne-e inkább tömegközlekednem - de csak nem ijedek meg egy kis zuhétól! Napközbenre rendbejött minden, időnként még a nap is kisütött, viszont amikor indultam volna, az emberek már esernyővel mászkáltak. Ajjaj, esik:( Szerencsére nem volt vészes, úgyhogy nem morfondíroztam sokat, a mászóklub felé vettem az irányt.

Ezt a döntésem 15 perc múlva már keservesen bántam. Ugyan időközben az eső egy rövid időre teljesen elállt, de minden bizonnyal csak azért, hogy erőt gyűjtsön a mindent elsöprő rohamra. Olyan vihart kaptam a nyakamba, hogy a 8000mm-es vízállóságú hegymászókabátom pillanatok alatt beázott, a nagylábujjamtól az alsógatyámon át - amely nálam nem látszik ki! - az orromig mindenem csurom víz lett.

Gyorsan beláttam, igaza volt kedvenc túlélőmnek, Mike Hornnak, aki 513 nap alatt teljesen egyedül és minden motoros hajtású jármű nélkül kerülte meg a Földet, amikor az Amazonas őserdejére készülve így írt: "nem létezik olyan technikai ruházat a világon, ami ne tudna átázni!" Na, ehhez nekem nem kellett Brazíliáig bicajoznom, vitorláznom és futnom, már Londonban megtapasztalhattam...Amikor beértem a klubba, a recepciós csaj reflexből röhögni kezdett rajtam, olyan csinosan mutattam szarrá ázva...Az eső gőzborotva-szerű erejét mindenesetre jól mutatja, hogy leszedte a vázról az elmúlt 12 évben ráragadt kosz nagy részét, így az újra eredeti színében ragyoghat!

Egyébként egyszer már éltem meg ilyen esőt, ugyanígy biciklin és ebben a kabátban. 2006 nyarának egyik délutánján épp a Kalandtúra Keresztül Magyarországon negyedik, utolsó szakaszát teljesítettük valahol Zalában, amikor irtózatos zápor tört ránk. Mivel a versenyt ilyen semmiség miatt nem szakítják félbe, nem volt választásunk, tekerni-tekerni-tekerni kellett - az eső természetesen vagy másfél óráig nem állt el, sőt nem is nagyon csitult. Máig emlékszem, amikor az egyik ellenőrző pontnál a depós csapattársunk próbált némi energiát tömni belénk: az előre elkészített zsíroskenyerek a kocsi ajtajától a számig megtett kb 75 cm-es úton majdnem teljesen szétmállottak, annyi vizet kaptak a nyakukba...

Bónusz: egy exkluzív, saját éneklésű MP3-at kap tőlem az ajéndékba, aki felismer ezen a képen:)