Tegnap beszélgettem Rubyval arról, hogy Anglián belül vannak-e területi, nemzetiségi ellentétek, és ha igen, milyen természetűek. Elmesélte, amit eddig is nagyjából sejtettem, hogy a skótok nagyon utálják az angolokat, ha például utóbbiak fociban valami külföldi válogatottal játszanak, teljes erőből drukkolnak neki, beöltöznek a színeibe, stb.
Azonban Skócián kívül és Anglián belül is vannak egymás meg nem értéséből fakadó problémák. Az északiak állítólag nem szeretik a délieket, elsősorban a londoniakat, mert túl agresszívak, túl nyomulósak. Az az igazság, hogy eme jellemzést én is meg tudom erősíteni. Mondjuk nem tudományos vizsgálatot végeztem az ügyben, hanem csak közlekedtem, de ez már elég volt ahhoz, hogy - sajnos - előítéletek alakuljanak ki bennem.
Tudni kell rólam, hogy kifejezetten agresszívnak mondható módon közlekedő gyalogosnak és biciklistának - ugyanakkor felettébb békés autósnak - számítók Budapesten. Lelépek a járdáról, ha zebra van, hadd fékezzen az autós, átmegyek a piroson, ha nem jön semerről autó, stb. Itt Londonban azonban én még a mérsékeltekhez tartozom. A pirost olyan egyöntetűen szarják le például a gyalogosok, hogy ha motorral vagy biciklivel jársz, és nincs előtted-mögötted valami nagyobb autó, garantáltan kerülgetheted őket az úttesten. Ráadásul ha olyan szituációban, amikor neked van előnyöd, vészfékezésre kényszerítenek, sokszor még ők vannak felháborodva...
A taxisok is sokban emlékeztetnek pesti kollégáikra. Ugyan itt nem tapasztalni üvöltözést meg mutogatást, de néha olyan hajmeresztő manőverekre képesek, ami napokra feleslegessé teszi a kávéfogyasztást az adrenalinpumpának köszönhetően.
Errefelé a nagy dugók miatt teljességgel megszokott, hogy a biciklisek, sőt a motorosok is a sortól jobbra, a szemközti sávban előzzenek úgy, hogy közben velük szemben megy a forgalom. Ez még nagyjából rendben is van, de amikor már autósok is csinálják, kezdem veszélyesnek érezni a szituációt.
Az agresszió más területeken is előjön. Érdemes például megemlíteni, hogy nincs túl sok kutya az utcákon, viszont azok igen nagy százalékban vmilyen harcikutya-fajta leszármazottai - az édes kis dögök és a brutális fenevadak között mintha nem lenne meg az a széles átmeneti sáv, amit Magyarországon a vizslák, a németjuhászok, a spánielek és egyebek töltenek ki.
Az agresszió sokszor fizikai erőszakba is torkollik. Például Londonban tudtommal nem hordhatsz magadnál bicskát, még egy jó kis Victorinixot sem, ezeket ugyanis "betiltották" a rengeteg késelés miatt. Ami szomorú, hogy elsősorban a tinédzserek köréből kerülnek ki mind az áldozatok, mind az elkövetők.
Tegnap este a mászásból hazafelé biciklizve kordonnal el volt zárva az utca egy része. Megkérdeztem a rendőrt, mi történt? Némileg rezignáltan felelte: "Csak egy késelés..."
Az 'A' betűvel jelzett helyen lakom én, a piros nyíl pedig a késelés helyszínét mutatja
Azért ilyenkor nagyon nem bánom, hogy mindenhova biciklivel járok, és este nem kell az utcán sétálnom...
Bejegyzések
